Vajon mennyire behatárolható az egyes embertípusok alapján, hogy alapvetően kinek milyen hivatás való? Egyáltalán számít-e az adott munkakörben, hogy milyen embertípust képviselünk? Utánajártunk a válaszoknak.

Meg sem tudnánk számolni, hányan és hányszor kérdezik meg tőlünk, amíg felnövünk: „Na és mi leszel, ha nagy leszel?” A legtöbb gyerek számára ez a kérdés nem csupán bosszantó – hiszen ezzel a felnőttek megkérdőjelezik saját „nagyságát” –, hanem frusztráló is, mivel fogalma sincs, mit is feleljen rá. Pedig előbb-utóbb mindnyájuknak meg kell fogalmazniuk a választ.

Az ember korai éveinek legnehezebb momentuma, hogy érettségi után egy olyan pályát válasszon, amelyet lehetőleg 30–40 évig folyamatosan fog művelni. Egy felsőoktatási intézmény már többnyire specializált tudást ad az adott területre a leendő munkavállalóknak és ekkor már rég tudniuk kéne a hallgatóknak, hogy milyenek az elhelyezkedési lehetőségeik. Aki bármely szakon megkezdi tanulmányait, azonnal, vagy még előbb fel kell mérnie, hogy arra az adott szakmára mekkora társadalmi és piaci igény van, hogy a későbbiekben ne küszködjön elhelyezkedési és megélhetési problémákkal.

Egyfelől tehát jól át kell gondolni, milyen területen szeretnénk dolgozni, majd jól kell specializálódni ahhoz, hogy az adott területen valóban sikeresek lehessünk. Na, de hol van az a pont, amikor mindezt eldöntjük magunkban? Nos, nyilván van, aki már gyerekként eldönti, hogy ő márpedig űrhajós lesz, de a legtöbben a középiskola végén döntik el, mik lesznek, ha nagyok (még nagyobbak) lesznek.

Vajon jól hozzuk meg ezt a döntést? Egyáltalán milyen ismérvek alapján dönti el valaki, hogy mondjuk középvezető szeretne lenni egy nemzetközi multinál? A sikeres pályaválasztás alapfeltétele ugyanis a megfelelő ön- és pályaismeret, valamint az iskolai képzési lehetőségek és a munkaerő-piaci prognózis követése volna, s ha nem fektetünk kellő hangsúlyt ezek alapos feltárására, könnyen lehet, hogy alaposan melléfogunk majd. Ami az iskolákat, a kelendő munkahelyeket és a szakmát illeti, ezzel nincs különösebb gond, hiszen számos trendelemző és piackutató fáradozik azon, hogy az aktuális irányokat, lehetséges utakat felvázolják az érdeklődőknek. Na de mi a helyzet azzal a bizonyos önismerettel? Tudjuk-e egyáltalán, hogy milyen embertípust képviselünk, és aszerint alkalmasak vagyunk-e a választott hivatásra? Aki nem biztos magában, az feltétlenül olvasson tovább. Az alábbiakban arról lesz szó, számít-e a pályaválasztásban, hogy milyen embertípushoz tartozunk.

 

-
 

 

Alkalmas vagy?

A személyiség mintegy az ember stílusa, amely különféle attitűdöket, szokásokat, érzéseket és viselkedési formákat ölel fel. De a személyiség nem pusztán hajlamok és vonások együttese. Magába foglalja azt az önképet is, ahogyan az ember önmagát és környezetét érzékeli, elgondolja, és ahogyan reagál a világra. Személyiségjegyeink határozzák meg többek közt azt is, hogy milyen embertípushoz tartozunk. Ez az élet minden területén, így a munkánkban is elkísér minket.

Itt ragadjuk meg az alkalmat a jó hír közlésére: az esetek többségében nem számít, hogy végül ki milyen hivatást fog választani magának. Ugyanúgy lehet például jó tanár egy domináns vagy egy emberközpontú típusból is, a különbség igazából csak az, hogy az előbbi például egy nagy nemzetközi multi élén jobban ki tud teljesedni, mint a tanári pályán.

Éppen ezért, akik az embertípusok vizsgálatával foglalkoznak, a „kompatibilis” hivatásokkal kapcsolatban sokkal inkább azt vizsgálják, hogy mi az, ami erősen ajánlott egy adott embertípusnak, s mi az, ami kevésbé – fogalmazta meg a témában jártas Palencsár Miklós business mentor, aki egy példával is alátámasztja állítását. Mint mondta, 2013-ban, amikor a megmaradt fogyasztókért folytatott kőkemény harcban állnak egymással a cégek, el nem tudja képzelni, hogy egy vállalat élére emberközpontú típusú vezetőt tegyenek. Szerinte erre a feladatra egy professzionalista vagy akár egy önmegvalósító típus is ideálisabb, de a legkisebb energiával a leghatékonyabb megoldás az uralkodó típus kiválasztása lehet. (Az embertípusok nevei a business mentor által létrehozott, pszichológia alapú, 3B üzletfejlesztési elmélet szakszavai. – a szerk.)

A jó pap holtig tanul

Ez is egy régi bölcsesség, azt a tapasztalatot tükrözi, hogy a többség nem azon a pályán végzi, amelyen annak idején elindult. Minden életmód-tanácsadó hangsúlyozza a változtatásra való hajlamot, képességet, szándékot, a rugalmasságot, az alkalmazkodást a változó körülményekhez. Nem igaz, hogy idősebb korban nem lehet újat, mást tanulni. Ha rákényszerülünk, akár örülhetünk is az új tapasztalatokat, készségeket, kapcsolatokat hozó változásnak.

De nézzünk egy másik példát: mi van akkor, ha egy olyan pénzügyi vezetőt keresnek, akinek nagyon otthonosan kell mozognia a számok világában. „Leginkább professzionalista-uralkodót javasolnék erre a pozícióra, hiszen a professzionalista a számok terén verhetetlen, az uralkodó meg a megkapott információkból fel tudja építeni a jövőképet. Alkalmas lehet a professzionalista-emberközpontú is, viszont nem látjuk majd a jövőbeni mozgásokat, és az uralkodó-professzionalista is, viszont az meg felületes lesz, mert előbb érdekli a nagy kép, mint a konkrét számok” – magyarázza a szakember.

 

Suszter a kaptafánál?

Fentiek tükrében érdekes kérdés lehet, hogy vannak-e olyan szakmák vagy pozíciók, melyeket kifejezetten egy bizonyos embertípusra szabtak. Palencsár Miklós szerint a válasz „igen”, ha a gazdasági miliő változatlan. „A legjobban talán az USA elnökeinek 3B-s vizsgálata mutatja ezt. 1989 óta az összes elnök emberközpontú típusú, másodlagos jegye pedig professzionalista. Persze a karakterek néha erősebbek, néha gyengébbek, de az embertípus ugyanaz. 1989 előtt viszont uralkodó elnöke volt az USA-nak, mert a politikai helyzet azt kívánta meg” – mondta a szakember. Tekintettel arra, hogy az üzleti élet is tele van változással, fordulatokkal, így tehát az is folyamatosan változik, hogy mikor melyik embertípus a legalkalmasabb vagy a legalkalmatlanabb az adott pozíció betöltésére. Mindenesetre a szakember szerint vannak bizonyos „ökölszabályok”, amelyek előirányozzák, hogy melyik lehet ez az ideális embertípus.

A business mentor szerint lehet próbálkozni azzal, hogy másnak, más embertípusúnak tüntessük fel magunkat, amilyenek valójában vagyunk, csakhogy ez rendkívül egészségtelen lehet.

„Meg lehet erőszakolni önmagunkat, de ennek rövid távon stressz, hosszú távon pedig személyiségtorzulás, ebből kifolyólag pedig tönkrement magánélet lesz a vége” – tette hozzá Palencsár Miklós.

 

Hazai pályán

Változásokból és fordulatokból sem külföldi, sem hazai szinten nem volt hiány az utóbbi években, éppen ezért lehet érdekes sokatoknak, hogy jelenleg melyik embertípus a legkeresettebb Magyarországon az üzleti szférában. „Az elmúlt években, a válságban nagyon jól megfigyelhettük, hogy drasztikusan megváltoztak az üzletemberek elvárásai. A 2000-es évek közepén még az önmegvalósító-emberközpontú embertípust megtestesítő fellépés hódított. Aztán a válságban az emberközpontúak összezuhantak, hiszen az új helyzetekre nem tudnak reagálni. Előtérbe kerültek az uralkodó típust képviselők, ezt a stílust nevezhettük sikeresnek. A válság csitultával az üzletemberek megtanulták, hogy a legnagyobb érték a professzionalizmus. Tehát ma a nyers, határozott szembesítések ideje van” – fejtette ki Palencsár Miklós, kiegészítve azzal, hogy a magyar üzletemberi társadalom ezt természetesen minél hamarabb szeretné levetkőzni magáról, s mihelyst normalizálódik a piac, visszatérünk a lágyabb hangnemhez.

Szerinte a magyarországi „antiprofesszionalista” hozzáállás elsősorban annak tudható be, hogy nem bírjuk elviselni a kíméletlen őszinteséget, és pláne nem azokat az embereket, akik tükröt tartanak elénk. Viszont egy professzionalista ilyen. „Rendkívüli szakmai tudás megszerzésére képesek, de nem túl kellemes emberek. Viszont a válság megtanította emberközpontú társadalmunkat arra, hogy lehet, hogy az önmegvalósító – ugye ez a pszichológiai körön az emberközpontútól haladva az egyik irány – optimista, lelkesítő beszéde mögött nincs tartalom, és ez is oka annak, hogy ilyen gazdasági helyzet alakult ki Magyarországon. Vagyis a tanulság az, hogy ha már más embertípusra is szükség van az emberközpontún kívül, az legyen a professzionalista, mert bár néha kellemetlen jelenség, viszont valódi tartalommal bír.”

Összefoglalva: a sikeres pályaválasztás alapfeltétele a megfelelő ön- és pályaismeret, valamint az iskolai képzési lehetőségek és a munkaerő-piaci prognózis követése. Ha úgy érezzük, hogy mégsem boldogulnánk, érdemes szakemberhez fordulni, aki egy pályaorientációs felmérés során segít az erősségek és a gyengeségek feltárásában, illetve az összefüggések meglátásában. A végső cél az, hogy minden, éppen pályát választó diák az adott területen majd jól érezze magát, jól teljesítsen, és ezáltal rátaláljon a munkaöröm saját, egyedi ösvényére.

Bookmark and ShareCikk nyomtatása

Diploma, nyelvvizsga nélkül

2013. 11. 18.
Négy végzősből egy azért nem tudja átvenni a diplomáját, mert nincs (elég) nyelvvizsgája. A kormány új tervei szerint eltörölné a kötelező nyelvvizsgát azokon a szakokon, ahol az idegen nyelv ismerete másodlagos.

Rossz gyerekből lesz a jó menedzser

2013. 11. 18.
Szükség lehet fiatal korban egy kis pimaszságra és renitens viselkedésre való hajlamra ahhoz, hogy valaki később érvényesülni tudjon az üzleti világban – állítják kutatók.

Égi projektvezető

2013. 11. 18.
Már gyermekkorában százas szöggel kereste a fázist a konnektorban, testközelbe került az elektromossággal… Pannonhalmán a Bencés Gimnáziumban az elitképzés légkörében a latin mellett irányítástechnikával is foglalkozhatott.

Felsőoktatás minőségi alapon

2013. 11. 11.
Másfél hónappal ezelőtt a Felsőoktatási Kerekasztal nagy többséggel elfogadta a felsőoktatási stratégiát. Ennek nyomán új finanszírozás, új gazdálkodás, új intézményi besorolás várható. A stratégia lényegi pontjait Bódis József, a Magyar Rektori Konferencia tiszteletbeli elnöke, a Pécsi Tudományegye...